A gyereknevelés trükkjei

Magyarországon az állam már három éves kortól lehetőséget nyújt a közösségi gyereknevelésre. Néhányan úgy érzik, hogy minél később szakad el otthonról a gyermek, annál érettebben veszi később az akadályokat. Nehéz és szép feladat a gyereknevelés! Ha ezt a munkát csupán a közösségre hagynánk, huszonévesen kapnánk egy „kész” felnőttet, akit három éves kora óta formált olyanná a társadalom, mint amilyenné sikerült. Utólag bizonyára azt mondanánk, hogy ezt mi nem így tettük volna! Ezért aztán minden személyes kockázat ellenére próbát teszünk, bevállaljuk a legjobb szándék mellett is a hibák elkövetését, némelyeket többször is, mely kockázattal együtt is szép feladat a gyereknevelés. Hasonlóan a focihoz ehhez is ért mindenki, legalábbis a más gyerekéhez! Alapvetően tudjuk, mit, hogyan tegyünk és mégis minden szülő, minden nevelő követ el hibákat, ezt jobb, ha belátjuk. Mégis: megtanítani a gyerekünket mindenre, ami fontos, kialakítani egy a helyes értékrendet anélkül, hogy különféle elvárásokkal terhelnénk, látni, ahogy egyre rátermettebben állja a sarat, és felismerni, hogy erre mi tanítottuk meg… Ilyenkor jogosan érezzük: szép feladat a gyereknevelés! Ez a feladat egyszerűbb akkor, ha a szüleink jó munkát végeztek a mi esetünkben, mert van előttünk egy bátran követhető példa. Sokszor az ellenkezője is utat mutat, hiszen ha nagyon nem értettünk egyet azzal, ahogy minket neveltek, akkor azt tudjuk, hogy miként nem célszerű próbálkoznunk. A témában jártas szerzők műveiben számos módszer és az ellenkezője is szerepel és mindenki a saját módszerét tekinti a legüdvösebbnek. Abban viszont mindenki egyetért, hogy embert próbálóan nehéz és mégis nagyon szép feladat a gyereknevelés.